termék

VARRATORHORGONYOK

A sportolók körében az egyik leggyakoribb sérülés a szalagok, inak és/vagy egyéb lágyszövetek részleges vagy teljes leválása a hozzájuk tartozó csontokról. Ezek a sérülések a lágy szövetekre nehezedő túlzott igénybevétel eredményeként jelentkeznek. Súlyos esetekben, amikor ezek a lágy szövetek leválnak, műtétre lehet szükség, hogy ezeket a lágy szöveteket a hozzájuk tartozó csontokhoz rögzítsék. Jelenleg számos rögzítőeszköz áll rendelkezésre ezeknek a lágy szöveteknek a csontokhoz való rögzítésére.

Ilyenek például a kapcsok, csavarok, varrathorgonyok és csapok.

A varrathorgonyos rögzítés az artroszkópos műtétek egyik legfontosabb újítása. A jelentések szerint az eredeti varrathorgonyt több mint három évtizeddel ezelőtt fejlesztették ki. Említést tesznek a lenből, kenderből és hajból készült varrathorgonyokról, amelyeket Sushruta, az ősi indiai plasztikai sebész készített (Kr. u. c380-c450). Azóta a varrathorgonyok számos módosításon estek át a kialakítás, a felhasznált anyag, a méret stb. tekintetében. A varrathorgonyokat egyre gyakrabban használják a teljes vastagságú rotátor mandzsetta szakadásainak sebészeti javítására, mivel segítik a lágy szövetek hatékony rögzítését a csonthoz. . A lehetséges előnyök közé tartozik a csontkárosodás csökkentése.

A varrat egyik vége a lágyszövethez, a másik vége pedig ahhoz az eszközhöz van kötve, amely a varratot a csonthoz rögzíti.

A varrathorgonyok a következőkből állnak:

1. A horgony – kúpos csavarszerű szerkezetek, amelyeket a csontba helyeznek és fémből vagy biológiailag lebomló anyagból készülnek.

2. A fűzőlyuk – Ez egy hurok a horgonyban, amely összeköti a horgonyt a varrattal.

3. A varrat – Ez egy biológiailag lebomló vagy nem felszívódó anyag, amely a horgonyon keresztül a horgonyhoz van rögzítve.

A varrathorgonyok különféle kivitelben, méretben, konfigurációban és felhasznált anyagokban kaphatók. A varrathorgonyok két fő típusa:

1. Biológiailag felszívódó varratok

Általában a test számos belső szövetében használják. Ezek a varratok tíz nap és négy hét alatt lebomlanak a szövetekben. Ezeket olyan esetekben alkalmazzák, amikor a seb gyorsan gyógyul, és így nincs szükség idegen anyagra a testben. A felszívódó varrathorgonyok a legelőnyösebb rögzítőeszközök, mivel ez a legkisebb eséllyel okoz műtét utáni szövődményeket.

A biológiailag lebomló varrathorgonyokat manapság egyre gyakrabban használják a sportorvoslás különféle eljárásaihoz.

2. Nem felszívódó varratok

Kevés olyan eset van, amikor a nem felszívódó varratok alkalmasabbak. Az ilyen típusú varratokat a szervezet nem metabolizálja. Olyan esetekben, mint a szív és az erek, amelyeknél több időre van szükség a gyógyuláshoz, nem felszívódó varratok használata megfelelő. A vállműtétek során azonban legtöbbször a felszívódó varrathorgonyok az előnyben részesítettek, mivel a nem felszívódó varrathorgonyok kókuszkaparó hatást válthatnak ki az implantátum elmozdulása esetén, ami a kaparó hatás miatt súlyos ízületi elváltozásokhoz vezethet. a csont. A fém, műanyag típusú varrathorgonyok ilyen típusúak.

A varrathorgonyok felbecsülhetetlen értékű eszközzé váltak az ortopéd sebészek számára.